Nagy tanulságok vannak a mai evangéliumban. Lássuk az eseményt és lássuk benne rejlő isteni üzenetet!
Egy leprás ember ment Jézushoz. Gyógyulást keresett. A leprásokat nem tudták meggyógyítani. Darabonként száradtak le testrészeik, a társadalom pedig kiközösítette őket. A családjukat el kellett hagyniuk, a falvak, városok szélén nyomorúságos körülmények között tengették maradék életüket, a közösségbe nem mehettek be, mert mindenki félt attól, hogy elkapják tőlük a betegséget, úgy vittek nekik ki a város szélére valami élelmet, amit letettek, és a leprások később onnan elvihették. Tetejébe még meg is vetették őket, mert azt tartották, hogy a betegség Isten büntetése rajtuk.
„Ha akarod, meggyógyíthatsz engem.” Feltétlen bizalommal fordult Jézushoz. Jézus megsajnálta. Megérintette. És ez már nagy biztatás volt: ezzel Jézus bemutatta, hogy nem fél a betegségtől, ura a betegségnek. „Akarom, tisztulj meg!” És a leprás azonnal megtisztult.
Jézus elküldte a papokhoz, hogy az ószövetség törvény szerint azok megállapíthassák a gyógyulását, és a leprás visszatérhessen a társadalomba, és ráparancsolt, hogy ezt senkinek ne mondja. De az ember olyan boldog volt, hogy teli szájjal mindenkinek elújságolta gyógyulását. Jézus pedig elhagyta a várost, kiment a sivatagba, hogy a tömeget elkerülje. Nem akart csodadoktorként működni.
De nem tudta elkerülni. Mindenfelé elterjedt a híre, hogy eljött a megígért Megváltó, és áradni kezdtek felé a gyógyulást kereső betegek. Micsoda látvány volt! A láthatár szélén feltűnt vagy tíz ember, egy beteg embert hoztak hordágyon. Majd a másik irányból jött egy másik csoport, ők is beteget hoztak. A meggyógyult leprás szavai nyomán mindenfelé elterjedt Jézus híre és sivatagi magánya felé áradni kezdtek a gyógyulást kereső betegek. Majd újabb csoportok jöttek. Jézus körül benépesült a sivatag, nagy tömeg hullámzott: betegek, hozzátartozók. Jézus mind meggyógyította. Csodaember volt. Isten ereje áradt ki belőle. Aki csak a ruháját érintette is, meggyógyult. Megjelent benne Isten jósága és emberszeretete – ahogyan Szent Pál összefoglalja a tanulságot.
Ez a tanulság a mi számunkra is: Jézus Krisztusban megjelent Isten jósága és emberszeretete, Jézus Krisztus azért jött, hogy meggyógyítsa az emberiséget. Most is rászorulunk, hogy Krisztus meggyógyítson minket. Mert beteg az emberiség, reménytelenül beteg. Bűneiben beteg. Megint olyan reménytelenül eltávolodott az ember Istentől. Mintha a gonoszság teljesen hatalmába kerítette volna a világot, és nincs remény, hogy a világ visszataláljon Istenhez.
Sienkievicz lengyel írónak, Quo vadis c. könyvében van egy jelenet. Néró császár a cirkuszban egy faoszlophoz kötözteti a keresztényeket, bekeneti őket szurokkal és az éjszakában a nép szórakoztatására meggyújtatja őket. Ezek Néró fáklyái. A cirkuszból kitámolyog egy keresztény és találkozik ott azzal az emberrel, aki beárulta a keresztényeket. Nérónak a szobra előtt állnak meg. A mostani Colosseum előtt állt Nérónak egy 25 m magas szobra. Felnéznek rá, és azt mondják: Ki dönthet meg egy ilyen hatalmat? Ez az ember kiirtja a keresztényeket! –Másnap Néró már halott volt.
A mai ember is így néz a mai világ helyzetére. Úgy eltávolodott az emberiség Istentől, hogy ki tudja ezt megváltoztatni? Ki tudja visszahozni a világot Isten tiszteletére? Mindent elöntött a hitetlenég. És a hitetlenségnek egy új arculata van: régen harcoltak az emberek Isten ellen, bizonygatták, hogy nincs Isten. Ma már nincs ilyen harc. Egyszerűen nem veszik tudomásul Istent. Mintha nem volna Isten. De a világ mégis telve van káromlásokkal. Mindent elöntött a szemérmetlenség hulláma. Az internet szenzációs találmánya korunknak. De olyan, mintha felelőtlen suhancok irányítanák, olyanok, akik előtt semmi sem szent, akik nem ismerik a tisztességet. Vagy egy másik nyomorúság: népvándorlás korszakában élünk. Emberek százai, ezrei hagyják el hazájukat, és mennek a bizonytalanságba. Kiskabátokban ülnek be a tengeren hányódó gumicsónakokba, a jéghideg hullámok néha átcsapnak a csónakon, és a csónakban ülők fagynak meg a hideg tengervízben. De mennek, mert otthon is biztos halál vár rájuk, az éhhalál.
Ilyen a világ ma. Ki menti meg ezt a világot? Ki tudja a sátán hatalmát megtörni a világ felett?
Csak Jézus Krisztus, Isten küldöttje. Meg tudja menteni? Volt már ilyen reménytelen helyzetben az emberiség. A reneszánsz korban, a 14., 15. században, amikor Európa a görög és római klasszikus műveltségért lelkesedett, Európa népei keresztények voltak ugyan, de pogány erkölcstelen módon éltek. A pápa elment olasz városok fejedelmeinek találkozójára, hét fejedelem jelent meg ott, egyik sem származott törvényes házasságból. Loyolai Szent Ignác, aki spanyol tábornoki karrierjét feladta, mert Istennek akart szolgálni, gyalog ment Rómába. Olaszországban megszállt egy faluban. Nyakába vetve vitte a rózsafüzérjét. Egy olasz ember meglátta, és rászólt: Nem szokás ma már, hogy férfiak rózsafüzért hordozzanak a nyakukban. Ő elmagyarázta neki, hogy ez milyen fenséges imádság. Rómában pedig prédikálni kezdett. És az emberek csodájára jártak, hogy egy pap prédikál. És megváltozott körülötte a világ. Az emberek, akik addig vonakodtak megvallani hitüket, dicsekedni kezdtek azzal, hogy ők katolikusok.
A világ megint bűnökbe süllyedt. Mi lesz vele? Isten eltörli a föld színéről? Magukra hagyja az embereket, hogy bűneikben elemésszék egymást és saját magukat? Vagy újra felragyogtatja Krisztus csodálatos hatalmát és meggyógyítja a bűnös emberiséget?
Ha jönne, hogy meggyógyítsa a világot, milyen megtiszteltetés volna számunkra, ha segíthetnénk neki! Addig is, mi, akik megmaradtunk, segítsük embertársainkat: Vigyük őket Krisztushoz, mint valamikor Krisztus korában a buzgó emberek vitték. Vigyük imádságainkkal, imádkozzunk értük, hogy Jézus meggyógyíthassa őket, ő, aki a bűnöktől beteg emberiség orvosa.
Jézus Krisztus! Mentsd meg most is ez a bűnökbe merült világot!
Czakó István