2013. október 20-án Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek a budapesti Szent István bazilikában Ferenc pápa megbízásából boldoggá avatta Sándor István szalézi szerzetes-vértanút. Nagy jelentőségű esemény volt ez, a magyar tévé, rádió is többször hírt adott róla. Írok a szentté avatási eljárásról, mert úgy gondolom, a Kedves olvasók szívesen hallanak arról, hogy milyen eljárás előzi meg a boldoggá avatás kihirdetését.

Ha egy személy példás keresztény életet élt, tisztelői közül valaki leírja életét, erényeit, ezt felterjeszti a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjához, és kéri az illető boldoggá, szentté avatását. Őt nevezik az eljárásban posztulátornak, kérőnek, igénylőnek. Ebben a felterjesztésben rá kell mutatni arra, hogy az illető szentség hírében halt meg, és a keresztény erényeket hősies fokban gyakorolta.

A szentté avatás azt jelenti, hogy a Szentatya a számára biztosított isteni segítség alapján kijelenti, hogy az illető üdvözült, biztos, hogy a mennyországba jutott, és egyben engedélyezi szentként való tiszteletét. A boldoggá avatás ennek valójában bevezetője, az ő tiszteletét csak egy bizonyos körre korlátozva engedélyezi a Szentszék.

A szentté avatási eljárás bírósági eljárásra hasonlít, szentté avatási pernek is szokták nevezni.

A posztulátor kérelmére a Szentszék elrendeli a vizsgálatot. Mindent összegyűjtenek a felterjesztett személy életéről, jót, rosszat. A posztulátor a jót gyűjti össze. Van azonban a perben egy olyan személy, ügyvéd, aki minden rosszat összegyűjt, amit az illetőről mondtak. Ez azért van, mert néha nagy hibákkal terhelt emberért is rajonganak hívei. Az illető tehát felterjeszti mindazt a rosszat is, amit mondtak róla. A felterjesztett jó tulajdonságokat megvizsgálja azok szemével is, akik mindent rosszul fognak fel és rosszra magyaráznak. Nagyon hasznos és szükséges az ő tevékenysége.  Később ne lehessen azt mondani, hogy arra méltatlan embert avattak szentté. A pernek ezt a szereplőjét, néha az ördög ügyvédjének szokták nevezni, aki rendszerint egy nagy teológus és az élet alapos ismerője. A sátánról mondja a Szentírás, hogy folyton vádolja az igazakat Isten színe előtt. Innen a neve. (Megjegyzem: napjainkban  bőven van része az Egyháznak a vádaskodásban, rágalmakban, nemcsak szentté avatási perekben.)

A felterjesztés alapján alapos vizsgálat következik. Ha a felterjesztett rosszról azt állapítják meg, hogy gonosz rágalom, nem veszik figyelembe. Ha a jó alapján a Szentszék úgy látja, hogy van remény a szentté avatásra, megvizsgálják, hogy az illető személy gyakorolta-e az erkölcsi erényeket. Ezek: az igazságosság, az okosság, a mértékletesség és a lelki erősség. Ezek nem keresztény erények, de a tisztességes emberség alapjai. Aki nem volt emberi szempontból erényes, az nem lehet példakép. A természetfeletti természetesre épül.

Ha a Szentszék ezek alapján is megindíthatónak tartja a szentté avatási eljárást, az illetőnek megadja a tiszteletre méltó címet. Ez azonban még nem lehet nyilvános tisztelet alapja.

Ez után következik, hogy megvizsgálják, az illető hősies fokban gyakorolta-e a keresztény erényeket. Először az isteni erényeket. Ezek a hit, a remény és a szeretet. Majd tovább a keresztény erényeket.

Az Egyház isteni útmutatást kér: a boldoggá avatási eljáráshoz két csodát igényel. Be kell mutatni azt, hogy az illető közbenjárására két csoda történt. Két olyan természetfeletti esemény, ami emberi erővel végbe nem vihető és nem magyarázható. Az Egyház jelet kér Istentől, hogy kívánja az illető szentté avatását.

Ha vértanúról van szó, a Szentszék nem igényli a csodát, csak azt kell bizonyítani, hogy az illető vértanúhalált halt. Ilyen volt például Sándor István boldoggá avatási eljárása is. Hirdette hitet, fiatalokat tanított a kereszténységre, köztük ÁVÓs tiszteket is. Intették, hogy ne tegye, ő mégis tette, ezért kellett meghalnia.

A boldoggá avatást egészen a közelmúlt időkig a Szentatya végezte, újabban megbíz vele egy főpásztort, mint nálunk Sándor István boldoggá avatásával Erdő Péter bíboros urat.

A szentté avatási per egy újabb eljárás. Általában az a szabály, hogy ötven évet kell várni a felterjesztett személy halálától a szentté avatási per megindításáig, de hát ezt a szabályt emberi tekintély hozta, ember meg is változtathatja, mint ahogyan II. János Pál pápával kapcsolatban már megtörtént a boldoggá avatás, és egészen közeli időre ki van tűzve a szentté avatása is. Annyira egyértelmű a tömegek ez irányú kívánsága.

A szentté avatáshoz a Szentszék újabb két csoda bizonyságát kéri. Ha ez az eljárás is lezárul, a Szentatya hirdeti ki, hogy az illető szent. Ezzel engedélyt ad tiszteletétre, és példának állítja őt Krisztus követői számára.

Nem volt mindig ilyen aprólékosan szabályozva a szentté avatás. Az őskeresztény korban a vértanúkat szentként tisztelték annál fogva, hogy halálukkal tettek bizonyságot hitükről. Később nemcsak vértanúkat tartottak szentnek. Az első szent, aki nem vértanú volt, Szent Márton, a tours-i püspök, akiről azt írja az életrajza, hogy noha nem halt vértanúhalált, mégis vértanú volt. A jelenleg érvényben levő nagyon precíz eljárás a barokk kortól van. Szent Istvánt és Szent Imrét a Szentszék hozzájárulásával Szent László királyunk avatta szentté a közvélemény alapján. Szent Erzsébetet is halála után két évvel szentté avatták, apja még megérte, hogy lányát a szentek között tisztelhette.

Tiszteljük a szenteket, a kereszténység hőseit, kövessük példájukat és kérjük közbenjárásukat Istennél.

Czakó István