Katekézis a mennybemenetelr?l

blogKedd este – némileg rövidebben mint máskor – hallhattuk Püspök Atya katekézisét, aminek fő témája a mennybemenetel volt. Püspök Atya idézte az Apostolok Cselekedeteit, és feltette a kérdést: vajon az apostolok miért nem szomorodnak el Jézus mennybemenetele kapcsán? Miben más ez mint egy egyszerű “eltávozás”? Hogyan kell értelmeznünk azt, hogy fölment a mennybe? Azt mindannyian érezzük, hogy nem fizikai értelemben vett irányokról, helyekről van szó. A korabeli ember világképébe illeszkedik a Szentírás leírása, mely az eget fizikailag is az Isten szférájának, lakhelyének tekintette.

Jézus feltámadása után nem a földi életbe tér vissza, hanem az isteni létrend szerint él tovább, mintegy előre ment. Még megmutatja magát az apostoloknak, tanítványainak néhányszor, tanítja is őket, sőt velük étkezik. A negyven nap elteltével azonban a mennybe “távozik” és pont így marad közöttünk. Így mindig, mindenhol megszólítható, imádkozhatunk hozzá, velünk van. Nincs alkalmatlan idő vagy helyzet Jézus megszólítására, az imádságra. Jézus is ezt tanította, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vannak, velük van Ő is. Püspök Atya felidézte Nagy Szent Vazult, aki a megtestesülés és a mennybemenetel kapcsán elmélkedett erről a kérdéskörről.

Püspök Atya elmondta azt is, hogy a mennybemenetel után Jézus azonosítja magát az egyházzal. Ahogy Szent Pál is írja, az egyház Krisztus titokzatos teste. Jézus Sault is így szólítja meg: “Miért üldözöl engem?” Nem a testvéreire, tanítványaira, egyházára utal, hanem rögtön saját magára. “amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (mt. 25,40)

Velünk is közösséget vállal, közöttünk van, hiszen mi is az Ő nevében gyűlünk össze, néha kevesebben, néha többen. “Ahogy a felajánlott kenyérben ott van egy búzatábla összes búzaszeméből egy kis rész, és a borban is az összes szőlőszemből egy pici, úgy a szentmisében a felajánlott áldozatban a mi szeretetünk, szenvedésünk, életünk is ott van, hogy Isten mindezt megszentelje és ezáltal minket is.” – fejezte be Püspök Atya a katekézist.

kg