Krisztus a kereszten

 Nagyböjt van, az Egyház Krisztus szenvedésére és halálára emlékezik. Ebben a szent időben keresztény éltünk középpontjába kerül a kereszt. Jobban, mint máskor. Megszokott számunkra a keresztre feszített Krisztus látványa, Krisztus a kereszten. Pedig ez nem volt mindig így.

Jézus Krisztus megváltó halála után sok idő telt el, mialatt nem ábrázolták Jézust a kereszten. Szeretném felvázolni, miért nem ábrázolták Jézust a kereszten. Sőt egyáltalán nem.

Ennek az első időben az volt az oka, hogy a kereszténység a zsidó vallásból indult ki, az ószövetségből, és az ószövetségben szigorú törvény tiltotta az emberábrázolást. Azért, hogy ne készítsenek bálványszobrot. „Ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt imádjad.” A Mózes által kihirdetett tíz parancs közül az első parancs tartalmazza ezt a rendelkezést. Noha a görögök és rómaiak ábrázoltak embereket, nagyon szép szobrok maradtak tőlük ránk, Krisztust sokáig nem ábrázolták.

Ha valamiképpen meg kívánták jeleníteni, akkor a Jézus monogramot használták, az IHS-et, ami annyit jelentett a kezdőbetűk alapján, hogy Jézus a világ megváltója.

 Talán volt egy Krisztus szobor. Eusebius, a kereszténység első történetírója mondja el, hogy Fülöp Cezáreájában volt egy Krisztus szobor. Ő szentföldi utazása alkalmával látta is a szobrot. A hagyomány szerint a szobrot az az asszony készíttette el, akit Krisztus a vérfolyásból meggyógyított. Gazdag asszony volt, és mikor meggyógyult, elvitt egy szobrászt Jeruzsálembe, megmutatta neki Jézust és kérte, hogy készítse el a szobrát. A kész szobrot házának főbejárata elé helyezte el, tehát nem templomban volt. A szobor nincs meg. Az a hír járja, hogy Képromboló Leó császár a hetedik században összetörette. Ő minden templomi szobrot, képet megsemmisített.

A negyedik században már feltűnik az ábrázolásokon Krisztus keresztje. De nincs rajta Krisztus teste. Ilyen test nélküli keresztet lehet látni Rómában az Aventinus dombon, a kolostor bejáratán az ötödik századból és több szarkofágon. A gazdag emberek nagy kőkoporsót készíttettek maguknak, amit nem helyeztek a földbe, és ennek a márványkoporsónak az oldalára jeleneteket faragtattak Krisztus szenvedéséről. Ezeken lehet látni, amint Krisztus viszi a keresztjét. Ravennában pedig a templom kupolájában csillagok között babérkoszorútól övezve lehet látni Krisztus keresztjét. A kereszténység diadalt aratott, és felmagasztalták a keresztet. De Krisztus teste nincs rajta. Hogy Krisztus keresztje, az mutatja, hogy a kereszt két szárának találkozásánál ott van Krisztus mellképe. A keresztények ugyanis nem akarták az Üdvözítőt keresztre feszítve ábrázolni. Ők még láttak keresztre feszített embereket, és ez olyan borzalmas látvány volt, hogy visszaborzadtak ábrázolásától.

 A felmagasztalt kereszt gondolata a negyedik századtól kezdve sok helyen megjelenik. Krisztus keresztje drágakövekkel kirakva áll a szemlélő előtt. De Krisztus teste nincs rajta. Érdekes példája ennek az u. n. Monza edény. Ez egy olajos edény, 12 cm átmérőjű, olyan, mint egy kis magyar kulacs. Nagyon valószínű, hogy egy szentföldi zarándok hozta ajándékba a Szentföldről. Rézverettel van megjelenítve rajta Krisztus szenvedése és feltámadása. A kör alakú mező két részre van osztva, a felsőben a Golgota, az alsóban a feltámadás van ábrázolva. A felső mező közepén ott van Krisztusnak és a két latornak a keresztje. Jézus keresztje leveleket hozott, és nincs rajta Krisztus teste, a másik két kereszten azonban ott van a két lator. Az egész jelenetbe már belejátszik Jézus győzelme: a katona, aki Krisztus keresztje mellett áll, mély tisztelettel van Krisztus keresztje iránt.

 Az első keresztre feszített Krisztus-ábrázolás a hetedik század közepéből való, Rómában, a Santa Maria Antiquában őrzik. A Kelet Római Birodalom területéről a pápa oltalma alá, Rómába menekült szerzetesek festették a pápának hálából. A Képromboló Leó császár ugyanis üldözte a szerzeteseket, akik kiálltak a szentek képeinek, szobrainak tisztelete mellett, és a szerzetesek Rómában, a pápánál kerestek oltalmat.

 A kép megvan. Ez a keresztre feszített Krisztus nem természethű, hanem egy gondolat ábrázolása: azt fogalmazza meg, hogy Krisztus szenvedésével váltotta meg a világot, de nem legyőzték, hanem feltámadt, győzött a halál és s bűn felett.  Egyszerre jeleníti meg Jézus kereszthalálát és a feltámadt Krisztus győzelmét. A gondolatot a liturgia így fejezi ki: Uralkodik Krisztus a keresztről.

 A képen Krisztus Urunk kitárt karral van a kereszten, tehát teste nem nehezedik a karjaira, vízszintesen vannak, mintha át akarná ölelni a világot. Nem magatehetetlen. És máris osztja a megváltás kincseit: ajkáról egy szalag kígyózik lefelé, rajta az írás: Még ma velem leszel a paradicsomban. Szavak, amelyeket a jobb latorhoz intézett. Szeme nyitva, nézi a világot. A kereszt mellett pedig ott áll Mária, Jézus anyja, és Szent János, a szeretett tanítvány. Mindketten jelentőségüknek megfelelő nagyságban, de náluk sokkal kisebb a százados, aki felkiáltja: Ez valóban Isten Fia volt.

 Ez az ábrázolási mód évszázadokra meghatározta a keresztre feszített Krisztus ábrázolását. Gondoljanak csak a Kedves hallgatók Assziszi Szent Ferenc keresztjére, amely szólt a Szenthez: „Ferenc építsd fel templomomat!”

 A szenvedő Krisztust ábrázolja egy újabb irányzat, az u. n. Gero kereszt. Ez a kereszt a kölni dómban van, a baloldali mellékhajó legelső oltárán. Krisztus teste a két kezén függ, a fej előre bukik, a test lehúzza a karokat, ezért a karok ipszilon alakot formálnak, a has leesik, a lábak térdben megroggyannak. A kereszt 970 táján készült, tehát a dóm felépítése előtti időben.

A mi keresztjeink főleg ennek a mintájára készülnek, noha a szenvedést nem ábrázolják olyan drámai erővel, mint a Gero kereszt.

A modern keresztek főleg az embertelen szenvedést ábrázolják. Nem tűnik ki róluk a szenvedésnek természetfeletti célja és értelme. Ugyanezt lehet elmondani a Krisztus szenvedéséről készített filmekről is: megmutatják Jézus borzalmas szenvedését, de nem tudják megmutatni a világmegváltó szándékot, az Isten és ember iránti szeretetet. Nincs természetfeletti légkörük.

Tessék elolvasni Szent Pál korintusiakhoz írt első levelének a kereszt felmagasztalásáról szóló részét. Az első fejezet 18. versétől. Magasztaljuk mi is Jézus Krisztus keresztjét, ami által krisztus megváltotta a világot.

 Czakó István