Az adventi idő

Elérkezett az advent, ez a szent idő. Szóljunk most az egyházi évnek erről a nevezetes részéről, erről, amit a világ is számon tart.

Az adventi időszak a karácsonyra való készület időszaka. Emlékeztet arra, hogy az emberiség évezredeken át epedve várta a Megváltót. A mi adventunk erre a várakozásra emlékeztet.

Az adventi időszak advent első vasárnapjával kezdőik. Advent első vasárnapja a Szent András apostol ünnepéhez legközelebb eső vasárnap. Szent András ünnepe november 30-án van, az idén szombaton volt, az ehhez legközelebb eső vasárnap december elseje. Ha november 30-a hétfőn, kedden, vagy szerdán van, akkor advent első vasárnapja az előtte levő vasárnap, ha csütörtökön, pénteken vagy szombaton van, akkor az utána következő vasárnap. Adventnek négy vasárnapja van. December 24-e karácsony vigíliája. A vigília virrasztást jelent. Az ősi időkben már 24-én este összejöttek a templomokban és virrasztva várták a karácsonyt. Innen a vigília neve.

Advent jellegzetes áhítatgyakorlata a Roráte mise, a hajnali mise. A mise nevét a mise szövegének első szavától kapta: Rorate coeli desuper… Ez Izajás próféta könyvéből való idézet, a Megváltó eljöveteléért való esdeklés: Harmatozzatok egek felülről, és ti felhők hullassátok az igazat.

A mise korábban kezdődik, mint általában a legkorábbi mise szokott lenni. Még sötétben van, ez is emlékeztet arra, hogy az emberiség a Megváltó eljövetele előtt sötétségben járt. Éppen ezért a hajnali miséknek sajátos hangulata van.

Az egyházi év kezdete is ez az időszak, mikor az ember valamit kezd, mindig nagyobb lendülettel kezdi, kezdjük az egyházi évet nagyobb buzgósággal. Ne sajnáljuk magunkat, vállaljuk a korai felkelést, hogy részt tudjunk venni a szentmisén. A korai felkelés áldozatot jelent. Gondoljunk arra, hogy egy szent célért hozunk áldozatot. A világ fiai evilági örömökért, szórakozásért milyen nagy áldozatot hoznak.

Készüljünk lélekben is a karácsonyra. Minden nagyobb ünnepre úgy kell készülnünk, mintha azon az ünnepen már az örökkévalóságban, Isten színe látásában ünnepelnünk. Végezzünk szentgyónást.

Jellegzetes adventi jelenség az adventi koszorú. Az adventi koszorú fenyőgallyakból összeállított koszorú, amin négy gyertya van: három viola színű és egy rózsaszín. A fenyő zöldje a reménységet jelenti, a három violaszín gyertya a három adventi vasárnap violaszínű miseruhájára utal, az egy pedig a harmadik adventi vasárnapra, amikor rózsaszínű a miseruha. Ilyen az adventi koszorú. Ezt azért hangsúlyozom, mert hallottam, hogy némelyek fehér gyertyát, vagy arany-, ezüstgyertyát tesznek a koszorúra. Tegyék, de azt is tudniuk kell, hogy az ilyen koszorú már nem adventi koszorú, hiába rajta a ragyogó arany vagy ezüst, hanem valami szobadísz.

Ebben a szent időszakban van Szent Miklósnak az ünnepe is. Ő Mira városának a püspöke volt, nagy jótevő, és erre emlékezve szokták megajándékozni a gyermekeket. A gyermekek várják a Mikulást.

Népszerű alakját azonban két irányban is eltorzították: eltorzította a nép azzal, hogy kísérőként krampusz, egy kis ördög jár vele. Ennek az volna a szerepe, hogy a rossz gyermekeket megbüntesse. Viszi magával a virgácsot. Ehhez csak annyit, hogy Szent Miklós nem járt az ördöggel. Ha a szülők meg akarják fenyíteni rossz gyermekeiket, találjanak rá más alkalmat. Szent Miklós emlékét beárnyékolja, ha krampusz kíséri. Ki kell iktatni. Katolikus házaknál, intézményeknél ne szerepeljen. Ha félelmet nem kelt, bohózattá válik megjelenése. Nem növeli a Szent Miklós iránti tiszteletet.

Ennél sokkal rosszabb az üzleti világ beavatkozása. Szent Miklós napja december hatodika. De a kereskedelemben már októberben megjelenik a Mikulás alakja. A kereskedők tudják azt, hogy a szülők meg szokták ajándékozni Mikuláskor a gyermekeket, azért, hogy minél jobb üzletet köthessenek, már jó előre kezdik kínálgatni a legkülönbözőbb ajándékokat. Nagyobb üzletek még külön Mikulást is alkalmaznak. A gyerekek lépten-nyomon találkoznak velük. Vége a meghitt ünnepnek. Sikerül leszállítani Szent Miklóst a kereskedelem áramlatába.

Az meg már a képtelenségek képtelensége, hogy a Mikulás rénszarvas által húzott szánon jön. Valahonnan Lappföldről, vagy Finnországból. Szent Miklós Mira városának püspöke volt, a város a Földközi tenger keleti medencéjében fekszik. Nem is látott rénszarvast. A kereskedelem reklámfigurává alázza Szent Miklóst. Forduljunk el tőle, ne érdekeljen bennünket.

Ugyancsak ez a helyzet a karácsonnyal is, a pénz világa rátört és kiüresítette karácsony szellemét. A minden mérték feletti az ajándékozást állította a középpontba. Karácsonyi vásár. Ezüst vasárnap, aranyvasárnap. Már a liturgikus szavai is megvannak. A jelenség karácsony nagy titkából indult el: Isten megajándékozta a világot a legnagyobb ajándékkal, a második isteni személy emberré lett, Isten nekünk adta önmagát. Olyan nagy adomány ez, aminél többet Isten sem adhat, mert Isten önmagát adta nekünk Jézus Krisztus személyében.

Ezért a hívek ajándékokat adtak egymásnak. Erre jött a pénz világa, mozgalommá változtatta a karácsonyi ajándékozást. Odáig jutottunk, hogy vannak, akik hitelt vesznek fel, hogy karácsonyi ajándékot tudjanak adni. Ne menjünk bele a kereskedelem csapdájába. Nem az emberek által adott ajándék áll a karácsonyi ünnepség középpontjában, hanem Isten nagy ajándéka, az isteni Gyermek.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ne adjunk, ne fogadjunk el ajándékot? Semmiképpen. De tartsunk mértéket.

Adventben és karácsonykor menjünk templomba, és adjuk át magunkat a közösség Isten felé áradó áhítatának, együtt ünnepeljük a közösségben Isten végtelen jóságát. Ez Isten érkezése.

Czakó István