A plébános helye az Egyházban

Szándékosan nem papot mondtam. Mert itt a lelkipásztorkodó papságról szeretnék szólni. Ez ugyanis egy különleges kategória. A legáltalánosabb kategória. Mert vannak papok, akik nem plébánosok: az egyházkormányzat személyzete, teológiai tanárok, egyetemi tanárok, hitoktatók, tudományos kutatók, diplomaták. Ezekre mindre szükség van, mert a papságnak ott kell lennie mindenhol. Mégis: az üdvösség rendjében elsőrendű fontosságú, hogy a pap a néppel kapcsolatban legyen, így tölti be leginkább azt a szerepet, ami az egyházi rend szentségének következménye, és így áll szerepében legközelebb Jézus Krisztushoz, a világ Üdvözítőjéhez. És ők vannak legtöbben: plébánosok.

 

Szerepe Jézus Krisztus főpapságában való részesedésből következik: amint Jézus Krisztus közvetítő Isten és ember között, ő is közvetítő. Jézus Krisztus tevékenysége háromirányú volt: próféta, megszentelő, és pásztor.

 

Vegyük sorra, hogy hogyan jelenik meg ez a hármas szerep egy plébános életében.

 

Először próféta. A próféta görög szó, annyit jelent, mint más helyett beszélő. A plébános is próféta: isten helyett beszél. Még pontosabban: Jézus helyett beszél. „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” – mondta Jézus tanítványainak. A mai plébánosok elődjeinek.

 

A hit hallásból ered – áll a Szentírásban. Nagyon fontos a közösség számára, hogy hallja Isten üzenetét. Nagyon hangsúlyozzák mostanában a Biblia olvasását. Fontos is. De nem egyedül üdvözítő. Sőt: egyedül nem üdvözítő. Mert fontos az, hogy milyen hangsúllyal olvassák a Bibliát. Szinte az eredeti értelem teljesen az ellenkezőjét is ki lehet olvasni hangsúlyozással. Mostanában többször találkoztam azzal a gondolattal, hogy az emberek nem azt tartják igaznak, amit látnak, hanem amit hallanak. Valami nagyon rossz történik körülöttük, vagy velük, amit nagyon rossznak is tartanak, amíg csak látják, de jön valaki, aki megmagyarázza, hogy ez nagyon jó és attól kezdve jónak tartják. Volt már ilyen nálunk is.

 

A pap prófétai szerepe abban áll, hogy Isten üzenetét közvetítse. Hallják meg az emberek Isten gondolatát. A legtöbb ember nem ér rá az örök élet problémáival behatóbban foglalkozni, legyen valaki, aki hivatásszerűen megjeleníti a hétköznap embere számára Isten üzenetét.

 

A nép szereti is hallgatni Isten üzenetét. A prédikációkban. De a köznapi életben is. Egy közösség életében nagyon sokat számít, hogy „mit mondott a plébános úr?” A papnak mondania kell, ha nem mondja magától, kérdezni kell. Így lesz a plébános szellemi vezetője egy közösségnek. Szellemi vezetője az üdvösség felé.

 

Másodszor megszentelő. A pap sajátos szerepe, hogy közvetítő legyen Isten és az emberek között. Ezért imádkozik. Minden plébános hivatalból kötelezve van arra, hogy a népéért imádkozzék. A plébánosnak minden hónap első vasárnapján a plébánia népéért kell felajánlania a szentmisét. Ezen felül minden nap végeznie kell a papi zsolozsmát. Ez napi ötven perc imát jelent. A nép nevében imádja Istent, hálát ad Isten jótéteményeiért, kéri Isten bocsánatát a nép által elkövetett bűnökért és kéri Isten segítségét általában. Ha a hívek tudnák, hogy a papi imádság ernyője van felettük! A pap imája helyettesítő ima. Jób könyvében olvassuk, hogy Jób minden nap áldozatot mutatott be családjáért, fiaiért és lányaiért azzal a gondolattal, hogy „hátha vétkeztek az Úr ellen” – és ki akarta engesztelni a megbántott isteni felséget családja bűneiért. A pap viszi Isten elé a nép bajait, imádását, esdi le a népre Isten segítségét, kegyelmét.

 

A pap megszentelő. Közvetíti Isten kegyelmét. Bemutatja a szentmise áldozatot, lehívja Krisztust az oltárra, kiosztja Krisztus testét, táplálja vele az istengyermeki életet Isten gyermekeiben, közvetíti Isten bocsánatát a bűnbocsánat szentségében, erősíti a betegeket a szent kenettel, és Isten nevében tanú, amikor a hívek házasságot kötnek, hogy Isten kegyelme kösse össze a házastársakat.

 

Végül a pap Krisztus nevében a hívek pásztora. A híveknek hallgatni kell az ő szavára, neki pedig kötelessége a híveket vezetni. A vezető szerepet senki el nem veheti tőle. Az egyházközségben nem lehet vezető a kántor, a kurátor, a Rózsafüzér Társulat vezetője, vagy akármilyen művelt ember, mert a hívek vezetésére a plébános kapott kegyelmet. Persze, úgy van, hogy mikor van az egyházközségnek plébánosa, mindenki okos, mindenki jobban tudja, mit kellene tenni, mikor azonban valami ok miatt nincs többé plébános, akkor senki sem tudja, mit kellene tenni.

 

Azért gyűljenek össze a hívek a plébános körül, vegyék őt körül nagy tisztelettel, tiszteljék benne a Jézus által megbízott és Isten különös kegyelmével ellátott vezetőt. Így lesz eredményes az ő fáradozása, és így lesz tekintélye az egyházközségnek is. Mert az nagy tekintélyt ad papnak és híveknek, ha a világ látja, hogy a hívek elismerik papjukat, összefognak, szavát megfogadják.

 

A plébános fontosságáról beszélhetnek azok az egyházközségek, amelyeknek a ránk nehezedő paphiány miatt nincs papjuk. Üres a falu.

 

Így lesz a plébános igazán plébános. Neve ugyanis azt jelenti, hogy a nép embere. Plebs a nép, plébános a nép embere.

 

A magyar katolikus papság, lényegében a plébánosok, mindig a néppel voltak. Azonosították magukat népükkel. És a nép is magáénak érezte a papját. Őrizzük meg egyházunkban ezt a lelkületet.

 

Czakó István