Évekkel ezelőtt találkoztam a kaptárkövek rejtélyével. Felkeltette az érdeklődésemet, mert a vélemények nagyon megoszlottak, és a közösség, melyben voltam, nem tudott közös nevezőre jutni. A legtöbben azon az állásponton voltak, hogy a kőfalban levő mesterséges üregek emberi kéz alkotásai, és azt a célt szolgálták, amiről nevezik őket, vagy is kaptárok voltak. Alakjuk is olyan, mint a régi sásból font kaptároké. De általában jóval nagyobbak. Én nem láttam, nem tudtam állást foglalni. Valaki azt bizonygatta, hogy méhészkedés nyomait is megtalálták a kőbe vágott fülkékben, és a fülkék alkalmasak arra, hogy méhek átteleljenek bennük. Még a környék túrakönyve is erre az álláspontra hajlik. De én kétlem, hogy a kaptárköveket méhészkedésre használták volna, mert arra alkalmatlanok, egy oldalról ugyanis teljesen nyitottak.
A rejtély megoldásához egy szentföldi utazás adta meg a kulcsot. Isten különös ajándékának tartom, hogy többször is járhattam a Szentföldön. Az egyik ilyen látogatás alkalmával az utazási iroda felvitt bennünket a Szentföld északi részére, a Jordán folyó forrásvidékére. Csodálatos szép vidék! A Jordán folyó forrása a Hermon hegy keleti lábánál van. A Hermon hegység a Földközi tenger keleti partjával párhuzamosan húzódik észak-déli irányban és mivel az uralkodó széljárás nyugat-keleti irányú, a hegység bő csapadékot kap. A csapadék hó formájában hull le, a hegylánc ugyanis kétezer méternél magasabb, a hó egész éven keresztül esik rá, megmarad rajta nyáron is, de folyton olvad rajta és a hegy lábánál bővizű forrásokként tör a felszínre. Dúslombú fák vannak mindenfelé, a kis patakokon pallók vannak átfektetve, azok segítik a látogatókat, hogy bejárhassák a helyet. A források egy meredek sziklafal tövében fakadnak, a szinte sima sziklafalon pedig különböző kaptárszerű fülkék vannak. Teljesen olyanok, mint a cserépváraljai kaptárkő fülkék.
Ott azonban senki nem mondja kaptárkőnek, mert tudják, hogy mire szolgáltak azok a fülkék. A helyet Jézus korában Paneasnak hívták, ami később Banyasra változott, és minden istenség közös istentiszteleti helye volt. A fülkékben bálványszobrok voltak elhelyezve.
Én először Paneast-láttam. De mikor évekkel később megláttam a cserépváraljai kaptárköveket, megjelent előttem a szellemi rokonság. Ez a cserépváraljai kaptárkövek rejtélyének a megoldása. Ez is egy minden istenség kultuszának helye volt. Ezt annál is inkább mondhatjuk, mert a szikla teteje simára van faragva, olyan, mint egy asztal, és ezen a sima részen több kör van kialakítva, vályúszerűen belevésve a sziklába. A köröket egy csatorna köti össze, biztosítva, hogy a bennük levő folyadék kifolyhasson. Mi más ez, mint egy áldozati oltár, a vésetek pedig arra szolgáltak, hogy az áldozati állat vérét levezessék.
Most már csak az a kérdés, hogy a két vidék kapcsolatban állhatott-e egymással. Más ősi emlékek alapján egyértelműen mondhatjuk, hogy igen.
Ezek a menhírek, vagy dolmenek. Ősi időből ránk maradt emlékek. A menhírek hatalmas kőoszlopok, sokszor tíz-tizenöt méter magasak. Némelyekről nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy csillagászati célt szolgáltak, például az angliai Stonehenge, bár erről sem bizonyos, hogy ez volt egyetlen célja, lehetett temetkezési hely is. Az is titok, hogy hogyan tudták szállítani ezeket a húsz tonnás kőoszlopokat. Azt nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy Európában a kelták állították fel őket. Mikor? A Krisztus előtti időkben kb. Kr. előtt 1200-ig. A dolmenek pedig három ilyen lapos kőtömbből állnak, kettő egymással szembeállítva, egy harmadik pedig tetőként felettük. Mire szolgáltak? Senki sem tudja.
Ilyen kőemlékekkel szerte Európában találkozunk. Én magam láttam és csodáltam Bretagne-ban őket. Még a Bibliában is találkozunk velük. Elmondja a Szentírás, Józsue könyve, hogy amikor a választott nép a pusztai vándorlás végén átkelt a Jordánon, és belépett az Ígéret földjére, Józsue megparancsolta az ifjaknak, hogy a Jordán folyó medréből emeljenek ki nagy köveket, és azt állítsák fel ott, ahol táboroznak örök emlékül. Nagy valószínűséggel a többi ilyen nagy kőemlék is ilyen célt szolgált.
Ez a szokás akkoriban az egész világon elterjedt bizonyságául annak, hogy az emberiség egy szellemi áramlathoz tartozott, bármilyen távolságok választották is el egymástól a különböző népeket. Így mondhatjuk, hogy Paneas és Cserépváralja, meg a többi magyarországi kaptárköves hely egy és ugyanazon kultúra megjelenítői.
Ez Cserépváralja rejtélyének megoldása.
De nekem olyan érzésem van, mintha Cserépváralja szelleme korunkban újra kísértene. Nem jellemző korunkra a vallásos gondolkodás, magatartás. De megjelenik, és amikor megjelenik, Cserépváralja szellemében jelenik meg. Sok isten, sok bálvány együtt. Szépen megfértek egymás mellett. Manapság a vallásokkal kapcsolatban mindig azt hangsúlyozzák, hogy milyen szépen együttműködnek. Paneas kiüresedett, mert Isten kiüresítette. Isten megunta azt, hogy az emberek tévednek személye körül egészen addig, hogy istentiszteletként követnek el súlyos bűnöket. Mert istene volt a részegeskedésnek, (Bacchus), szemérmetlenségnek, (Venus). A sok istenség békében elfért egymás mellett. Isten ezért elküldte Fiát a földre, hogy megmondja, milyen az Isten. És manapság mintha ugyanez a jelenség tért volna vissza. Nem győzik hangsúlyozni, hogy a különböző vallások békében élnek egymással. Valaki gondol egy merészet, és beszél a Biblia kifejezéseivel zavaros dolgokat Istenről, másvilágról, és vallást alapít. És ezt is számon tartják. Ez is egy vallás. Béke van a vallások között. Nekem gyanús ez a béke. Mert mintha abból a gondolatból fakadna, hogy minden vallás egyforma. Vallás vallás. Mindegy, hogy mit hiszünk, csak higgyünk valamiben. Mindegyik annyit ér, vagyis nem ér semmit. Mindegyik igaz, de ez nem lehet, akkor tehát egyik sem igaz. Ezért Istennek nem mindegy. Aki pedig Istenhez akar igazodni, annak sem lehet mindegy. Ő szent Fia által egy vallást alapított és azt kívánja, hogy ezt fogadja el minden ember.
Ezért most különös buzgósággal kell imádkoznunk, hogy az emberiség fogadja el Jézus Krisztust, a világ Üdvözítőjét. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
Czakó István