A Görgey utcán levő múzeumban vándorkiállítás nyílt a huszitákról. Mivel az átlagos magyar ember nem sokat tud róluk, a jegyzet terjedelméhez mérve ismertetem először Husz János életét és szereplését, majd a nevével jelzett huszita mozgalmat. Talán valaki veszi a fáradságot és megnézi a kiállítást. Tudja róla azt, amit egy katolikus hívőnek tudnia kell. Szükségesnek tartom ezt az ismertetést azért is, mert a kiállítást tovább viszik, más városokban is látni fogják, tudjanak róla az ottani magyarok és katolikusok előre. És még egy nagyon fontos szempont: nem véletlen az, hogy amikor a közélet vezetői, legalábbis azok, akik a nép befolyásolásának eszközeit kezükben tartják, a huszitákról rendeznek vándorkiállítást. A katolikus Egyház ellen. Mert Husz Jánost eretnek tanaiért – és még sok egyébért – elégették. Ez jól jön az Egyház ellen.

Előre megjegyzem, hogy ha Husz János a mi korunkban lépett volna el hasonló tanokkal, nem tudott volna mozgalmat indítani. Magára hagyva, ismeretlenül egy börtön magánzárkájában végezte volna életét.

Husz János ragyogó tehetségű cseh pap volt. 1439-ben született. Nagy tudása miatt sokan tisztelték. A prágai érsek kinevezte egyetemi tanának. Először a kor szokásai szerint és szellemében tanított a prágai egyetemen. Bizonyos idő utána azonban nem az Egyház tanítását, hanem saját eszméit kezdte hirdetni. Tanai között voltak nagyon jók, de veszélyes tanok is. A prágai érsek kinevezte a prágai Betlehem-kápolna hitszónokává. Tüzes prédikációi sok hívőt szereztek neki. Ő pedig mindig jobban belelovalta magát abba a szerepbe, hogy rendet tegyen az Egyházban. Kikelt a tizedet és stólát szedő papság ellen. Noha a Szentírásban világosan benne van,hogy aki az oltárnak szolgál, az oltárból éljen. Mint a prágai egyetem rektora a tanárok és a hallgatók nagy részét megnyerte magának annál is inkább, mert mozgalma nemzeti mozgalom lett, és főleg a gazdag énem papság ellen irányult. Közben hirdetni kezdte Wiclef tételeit, amit a német tanárok elítéltek. A küzdelembe a cseh király is beleavatkozott, A német tanárok erre Prágából Lipcsébe menekültek.

A prágai érsek hiba vonta meg tőle a prédikálás jogát, Husz nem törődött vele. Az éreska római pápához fordult, aki egy bullában inttette Husz Jánost, ő azonban akkorra már olyan magabiztos lett, hogy a pápa bulláját elégette. Ennek a magatartásnak és szellemiségnek az Egyházban semmi helye nincs.

Most már újabb és újabb reformjavaslattal, sőt követeléssel állt elő. Cseh nyelvre lefordította a Bibliát, és szorgalmazta, hogy a nép is olvassa, ami jó dolog. Követelte a két szíín alatti szentáldozás bevezetését, hirdette, hogy a bűnös elöljáróknak és papoknak nem kell engedelmeskedni. Ami persze képtelenség, csak zavart hoz a társadalomba, mert ki állapítja meg, ki a bűnös. Számos követője akadt. Róma tárgyalni kezdett vele. Mivel a tárgyalások a követők egy része szerint nem haladtak előre az általuk kívánt rendben, követői két részre szakadtak: egy részüket kelyheseknek hívták, ők voltak a szelídebbek, általában a városi lakosságból származtak, és a harciasabbak, a táboriták, ők a falvak lakosságából jöttek. Mivel már rabolni és gyújtogatni kezdtek, egy birodalmi német hadsereg vonult fel ellenük. A táboriták legyőzték a birodalmi sereget, most már vérszemet kaptak, feldúlták Morvaországot, Ausztria egy részét, sőt, mikor ott már nem találtak elég zsákmányt, betörtek Magyarországra, és az északi vidékeken, főleg a Vág völgyében garázdálkodtak.

Husz Jánost tanai tisztázására Konstanzba, Svájcba idézték. Zsigmond német-római császár és magyar király menlevelet adott neki. Ő elment, felszólították, hogy vonja vissza tanait. Mivel erre nem volt hajlandó, az egyházi bíróság eretneknek ítélte és átadta a világi bíróságnak. A világi bíróság, mint társadalomra veszélyes személyt máglyahalálra ítélte.

Halálhírére még jobban fellángolt a lázadás minden törvényes rend ellen. Magyarországra is betörtek. Főleg az északi vidékeken garázdálkodtak, ahol a régi magyar várakat foglalták el, és onnan tartották rettegésben a várak hatókörében levő településeket, Nagyszombatot, Somorját, Körmöcbányát, ahol Európa legnagyobb aranybányája volt. Az északi vidékről a hegyvonulatokat követve lejutottak Erdélybe is. Egyházmegyénkben kezükbe került Gyöngyöspata, és a Nyírség keleti részén Rohod, ahol templomot is építettek. A rohodi falusi reformátusok most is tudják ezt.

Csak nagyon nehezen sikerült felszámolni őket. Mátyás király megválasztásával sikerült hathatósan fellépni ellenük. Mátyás király gyöngyösi székhellyel indította meg ellenük a harcot, hamar el is foglalta Gyöngyöspatát. Az ottani harcosokat felvette saját hadseregébe, fizetést adott nekik és ez a zsoldos hadsereg lett a fekete sereg, haderejének fő ütőereje.

A Szentszék inquisitorokat küldött Magyarországra, hogy elveiket is felszámolják. Az egyik Marchiai Szent Jakab volt. Szelíd rábeszéléssel vette rá őket, hogy térjenek vissza a katolikus Egyházba. A másik Kapisztrán szent János volt, akit a magyar nemzet megmentőjének tartunk, hiszen az általa toborzott keresztesek segítségével aratott világra szóló győzelmet Hunyadi János Nándorfehérvárnál a törökök felett.

A kiállítás nincs az Egyház ellen kiélezve, Ez talán annak tudható be, hogy a lengyel intézet rendezte, a lengyelek egyházhűek.

Egy csúsztatás van a kiállításban: az, hogy az egyházi bíróság ítélte máglyahalálra. Nem, az egyházi bíróság megállapította, hogy eretnek, és átadta a világi hatóságoknak. A világi bíróság ítélte halálra azokért a rombolásokért, gyilkolásokért, amiket hívei elkövettek. Ő ugyanis változatlanul azonosította velük magát.

A protestantizmus előfutárának tartják. És valóban sok vonás megjelenik elgondolásaiban és magatartásában, ami a későbbi protestánsokat jellemzi. A Biblia jelentőségének túlzott hangsúlyozása, mintha a Biblia volna a hit forrása. Mert ez nem így van. Volt idő, amikor az Egyháznak még nem volt Bibliája. Jézusról sokan írtak és a sok írás közül az Egyház választotta ki azt, ami a Szentlélek sugalmazása alatt keletkezett. És most is csak az Egyház magyarázhatja hitelesen.

Személyében megjelenik az egyházi főhatalom elleni lázadás: elégette a pápa bulláját. Követői ujjongtak bátor magatartásán, ő pedig csodálkozott, hogy merész lépésére nem történt semmi. Ez bátorította arra, hogy továbbra is lázadásban maradjon. Ne tegyünk rosszat, hogy abból jó származzon.  

Czakó István