Napi evangélium

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette. Mk 3,20-21

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz egy rövid beszámoló a tizenkettő kiválasztása utáni eseményekről. Jézus lejött a hegyről, ismét a nagy tömeg közepette találjuk őt és tanítványait. Vélhetően újra tanítja a népet és meggyógyítja a betegeket, amely tevékenységében a kiválasztottak is szolgálatára, segítségére vannak immár, bár feladatuk e helyen nincs részletezve. A tizenkét kiválasztott személy egysége a Mesterrel ugyanakkor vitathatatlan, ettől kezdve minden cselekedetének tanúi ők.

A szövegrészlet érdekes megjegyzése így hangzik: „még evésre sem volt idejük.” A kijelentés nem Jézusra vagy a tanítványaira vonatkozik, hanem a tömegre. A Jézus köré gyülekező népet a rajongás, a tántoríthatatlan kíváncsiság vezeti, egyéni szükségleteikkel mit sem törődve keresik Jézus közelségét.

Ezt követően új szereplők tűnnek fel, Jézus rokonsága. Márk evangélista megjegyzése szerint azért érkeznek, hogy Jézust magukkal vigyék, hiszen a szóbeszéd szerint „eszét vesztette”, ezért a család tekintélyét akarják megvédeni, amikor Jézust el akarják távolítani a nyilvánosság elől. Megjelenésük és szándékuk kérdéseket vet fel. Kik terjeszthették Jézusról, hogy eszét vesztette? Mi alapján fogalmazódik meg egyesekben ez a vád? Miért hisznek ennek a szóbeszédnek a családtagok?

Keresem-e Jézus közelségét? Engem milyen szándék vezet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy téged követ, szolgál neked újítva tisztaságát. Napkelte hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a nap ragyogjon benn örökre, hogy érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.

Szent Efrém

Forrás: evangelium.katolikus.hu