Napi evangélium

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Elmélkedés

Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezik. Amint megpillantotta a várost, sírni kezdett, majd megjövendöli annak pusztulását. A sírás oka az, hogy előre látja a város sorsát. „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” - olvassuk keserűen hangzó szavait a mai evangéliumban. Szeretné a város lakóinak megtérését, szeretné, ha Jeruzsálem nevéhez híven a béke városa lenne, de az Úr vágya, kívánsága beteljesületlen marad. Történelmi tény, hogy a rómaiak néhány évtizeddel később lerombolják mind a várost, mind annak templomát. Az ószövetségi bibliai részekben több helyen előfordulnak olyan fenyegető prófétai jövendölések, amelyek valamilyen csapást helyeznek kilátásba, ha az emberek nem térnek vissza Isten törvényeinek útjára. Isten a küldöttei, prófétái által figyelmezteti a népet, s van rá példa, hogy megtérnek a figyelmeztetés hatására, gondoljunk csak Jónás próféta igehirdetésére Ninive városában.

Jézus szavai hasonló figyelmeztetésnek számítanak.

A jelenet mondanivalóját személyes életünkre is vonatkoztathatjuk. Ha nem szeretnénk vesztünket, akkor fel kell ismernünk Krisztus személyében az Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne! Legalább ezen a napon gondolkozzunk el azon, hová is vezet életünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.

Forrás: evangelium.katolikus.hu