Napi evangélium

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. Lk 8,16-18

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszédnek az volt a tanulsága, hogy Jézus tanítását nem elég hallgatni, hanem meg is kell valósítani. Ezt az üzenetet folytatják, egészítik ki a mai evangéliumban olvasható mondások. A lámpa arra való, hogy világítsanak vele, ostobaság volna eltakarni a fényét. Az Úr Jézus tanítására úgy érdemes tekintenünk, mint világosságra, amely az igazság fényét, a hit ragyogását hozza el az ember életébe. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri fel az isteni szó minden embert megvilágosító erejét vagy nem érti meg azt, ebben az esetben el fogja veszíteni. Az is megtörténhet, hogy valaki nem érti meg, hogy tovább kell adnia másoknak az igazság tanítását, ezért ő szintén elveszítheti azt. Erre vonatkozik Jézus kijelentése: „Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.” Ezt a kijelentést tehát ne az anyagi javakra, ne azok birtoklására, ne a vagyonszerzésre vagy a vagyon elvesztésére értsük.

Az isteni tanítás életünket alakító, átformáló erő. Cselekedeteinket a krisztusi tanításhoz érdemes szabnunk, hogy azok miatt sem Isten, sem az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Jó és rossz tetteink egyaránt nyilvánosságra kerülnek, de Isten előtt amúgy sincsenek elrejtve. Ő jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, s egyedül neki van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon cselekedeteinkről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Forrás: evangelium.katolikus.hu