Jézus mennybemenetele a modern világképben.

Mostanában ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. Csodálatos esemény, méltó arra, hogy életünk középpontjában legyen. De ahhoz, hogy ezt gyümölcsözően felfogjuk, magunkévá kell tennünk, és összeegyeztetni modern felfogásunkkal. Nézzük meg, mit jelent Jézus Krisztus mennybemenetele a modern ember világképében

Össze kell igazítanunk mai világképünket a kinyilatkoztatással. Mert ha nem tudjuk összeegyeztetni, vagy naivak leszünk, és téveszmék alapján képzeljük el Jézus mennybemenetelét, vagy azt mondjuk, hogy a Szentírás túlhaladott írás, nem hihető.

Nézzük meg tehát először, mit gondol a hétköznapok embere, a Szentírás szövege alapján.

Hogy Krisztus felment a mennybe. Felment az űrbe. Mai ismereteink alapján azonban nem mehetett az űrbe. Mert a menny nem az űrben van. Az űrben hideg van. Minél feljebb megy az ember, minél távolabb van a földtől, annál hidegebb van, és annál kevesebb az oxigén, ami nélkül az ember nem élhet. A távolsági repülőgépek általában 11.000 m magasságban repülnek, és a repülőgép kapitánya az utasok tájékoztatására közli, hogy kint mínusz negyven fok hideg van és százhúsz kilométeres ellenszél fúj. Fent kevés az oxigén. A Mount Everest 8.800 méter magas megmászására a hegymászók általában oxigénpalackot visznek magukkal.

Tyitov, aki második emberként járt az űrben, mikor leszállás után kiszállt az űrhajóból, azt mondta: „Fent jártam az égben, 560 km magasan és nem láttam az Istent.” Nyilatkozatával azt akarta mondani, hogy nincs Isten, mert ő az égben volt és nem látta. Kár volt neki magát az űrutazással gyötörni, egy elsőáldozócska idelent is megmondta volna neki, hogy nem fogja látni Istent. A szovjet istenellenes propaganda mindent felhasznált az istenellenes propaganda érdekében, ilyen naiv eszközökkel akarta rombolni az istenhitet.

A Szentírás soha nem mondja, hogy Isten az űrben van. Azt imádkozzuk, hogy Miatyánk, aki a mennyekben vagy – és azt valljuk, hogy Isten mindenütt jelen van. Akkor hol van? A felelet az, hogy a mennyország nem hely, hanem állapot. Az ember számára az az állapot, amikor lehull a szemünkről a fátyol, és úgy látjuk Istent, amint van, és Istenben látjuk a világot. Ez földön túli állapot, nem természetes állapot, ez az Istennel egyesült ember állapota.

A Szentírásban Isten nem természettudósokat akar képezni és nevelni, hanem Isten gyermekeit, a szentségre és igazságra nevelni. Ezt Szent Ágoston mondja, az Egyház egyik legnagyobb tudósa a negyedik században, amikor a természettudósoknak fogalma sem volt a világűrről. De a Szentlélek, akinek ihletésében a Szentírás született, úgy fejezte ki magát, hogy nem kell semmit visszavonni.

Így van ez Jézus mennybemenetelével is. A Szentírás azt mondja, hogy az apostolok néztek a mennybe távozó Jézus után addig, „amíg egy felhő takarta el Jézust az apostolok elől.” A felhő a modern ember számára vízpára, magasan úszó köd. De a választott n ép fiai számára az Istent jelképezte. Az isteni jelenést mindig felhő jelzi. Amikor Isten a Sinai hegynél szólt a néphez, felhő takarta el a hegyet és a népet. Köd volt? Semmiképpen. A Sinai hegyen évi két milliméter csapadék van. Egy nagyobb harmat nálunk több víz, mint ott az évi eső. Amikor Jézus megkeresztelkedett, felhő ereszkedett le az égből, és az Atyaisten szózata hallatszott: Ez az én szeretett fiam. Amikor Jézus a Tábor hegyén színében elváltozott, felhő borította be őt, Mózest és Illést, valamint a apostolokat.

És amikor Jézus a mennybe ment, felhő ereszkedett le az égből, amely elnyelte Jézust, és visszaszállt az égbe, míg el nem tűnt.

Az Egyház pedig azt tanította már a 16. században kiadott katekizmusban is, hogy mikor Jézus a mennybe ment, embersége szerint is isteni hatalmat és dicsőséget kapott. Ezt jelenti a mennybemenetel.

Jézus ül az Atya jobbján. Istennek nincs jobb oldala, vagy bal oldala, Isten mindenütt jelen van. A kifejezés az akkor uralkodók szokására utal: jobbjukon az ült, akinek részt adtak a kormányzásból. A világ kormányzásában Jézus emberségének is szerepe van.

Ennek a magyarázatnak a fényében lássuk Jézus mennybemenetelét, megdicsőülését. És lélekben kövessük őt. Szállást készíteni ment nekünk.

Az ő mennybemenetele a mi megdicsőülésünk is. Benne az emberi nem kapott felmagasztalást.

Így ünnepeljük Jézus mennybemenetelét.