Adventünk

Megint itt van az áldott advent. Úgy, mint tavaly. És mégsem úgy.  Mert a természet örök körforgás. A nap felkel és lenyugszik, majd visszatér helyére és újra felkel. Mindent bejárva körben kering a szél és visszatér körforgásában. A folyók mind a tengerbe ömlenek, a tenger mégsem árad ki, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak. A négy évszak is ismétlődik.

Úgy tetszik, mintha az ember élete is benne volna ebben az örökös körforgásban. A megváltás nagy misztériumait ünnepeljük sorban az egyházi év folyamán. Jézus születése, szenvedése, halála, feltámadása, az Egyház születése, élete. És kezdődik elölről.

De az ember élete mégsem örökös körforgás. Mert az idei adventet a múlt év tapasztalataival gazdagodva éljük meg. Isten leszállt hozzánk, hogy kimentsen bennünket az anyagi világ körforgásából, kivezessen az időből, bevezessen az örökkévalóságba. Az ember ugyanis a maga erejéből nem boldogul. A mai olvasmány egy csodálatos imádság, Izajás próféta elismeri az ember gyarlóságát és esdekel Isten segítségéért.

Elrejtetted előlünk arcodat. Kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Az emberek egymást gyötörték. Kizsákmányolás, rabszolgaság, bálványok tisztelete, a bálvány istentisztelet címén felháborító aljasságok, gonoszság: Bacchus, Venus, feláldozták gyermekeiket a bálványok oltárán. Mert a tengeri hajózás abban az időben nagyon veszélyes volt, hogy a bálványistenek oltalmát megnyerjék, megölték gyermekeiket és feláldozták a bálványok oltárán. A vagyonért. Így el tudott tévedni az ember: Megölte saját gyermekét és az mondta, hogy ezzel Istent tiszteli. Mindez azért, mert az ember nem hallgatott Istenre. Kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Az emberek nem hallgattak Istenre, Isten pedig hagyta, hogy tegyenek, amit akarnak.

Isten azonban megsajnálta az embert, és véget vetett a tévelygés korszakának. Elküldte hozzánk egyszülött Fiát, az Örök Igét, hogy elmondja az embereknek, milyen az Isten. Hogy Isten nem haragvó Isten, Isten szereti az embereket, úgy szereti őket, mint apa a gyermekeit. Nem bosszúálló, szánja a bűnöst, irgalmas, ha valaki megbánja a bűnét, annak, szívesen megbocsát. De azt kívánja, hogy az emberek is szeressék egymást, bocsássanak meg egymásnak, és szeressék Istent.

Most már nem találgathatunk Istenről. Isten kinyilatkoztatta magát, azt kell gondolnunk róla, amit ő mondott saját magáról. Isten maga tanított minket!

Most advent van, arra emlékezünk, hogy Isten elküldte szent Fiát, hogy kiszabadítson minket bűneink hatalmából. Újra advent van, de ez az advent más, mint az előző advent volt. Az ember élete nem örökös körforgás. Eltelt egy év, egy év alatt többször találkoztunk Istennel imádságainkban, embertársainkban, jobban megismertük Istent, feljebb emelkedtünk, közelebb vagyunk Istenhez. Mint a vitorlázó repülők a májusi termikekben: a felfelé szálló levegő viszi a gépet néha több ezer méter magasra.

Szól hozzánk az intelem a Szentírásból: Közeledjetek Istenhez, majd Isten is közeledik hozzátok. De lehet Istenhez közeledni? Isten mindenütt jelen van. Benne élünk, vagyunk és mozgunk. A választ Pázmány Péter egyik imájában találjuk meg: Istenem, te mindenütt jelen vagy, de bűnösök gondolataitól távol vagy. Igen, lehet közeledni Istenhez. Isten szellem, végtelenül tökéletes szellem. Lélekben kell közeledni Istenhez. Vajon nem a közeledésre hív-e minket Isten, mikor azt mondja: Szentek legyetek, mint én is szent vagyok? Krisztus is erre hív a hegyi beszédben: Legyetek hasonlatosak mennyei Atyátokhoz, aki felkelti napját jókra és gonoszakra, esőt ad igazaknak és hamisaknak egyformán. – Isten mindenkihez jó. Legyetek ti is hozzá hasonlók!

De hogy ezt meg tudjuk tenni, ahhoz kérnünk kell, hogy Isten leereszkedjen hozzánk. Hogy jöjjön el Isten. Mert minden kezdeményezés Istentől van. Isten indít bennünket imádságra és adja a kegyelmet, hogy imádkozni tudjunk. Isten adja a kegyelmet, hogy a megbántásokat el tudjuk viselni. Hogy a szenvedéseket békével tűrjük, hogy megtegyük az ő akaratát. Minden kegyelem onnan felülről van – írja Szent Jakab a levelében. És Jézus is mondja: Nálam nélkül semmit sem tehettek.

Ha felhasználjuk az általa adott kegyelmet, minden évben közelebb leszünk hozzá, mindig feljebb emelkedünk, és mivel Isten végtelenül tökéletes, egészen addig kellene eljutnunk, hogy – a Biblia szavai szerint Jézus Krisztus képmására változunk át dicsőségről dicsőségre a Szentlélek által. (II Kor 3 18.) Felemelkedésünknek nincs felső határa, csak szédületes távlatai vannak.

Kérnünk kell tehát, hogy Üdvözítőnk jöjjön el hozzánk és vezessen az évről-évre visszatérő adventben közelebb magához. Ez a  mi adventünk. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!