Az interneten megjelent egy híradás, ami megkapta a szememet. „Hoffmann: Imádják a gyerekek az erkölcstant.” Figyelemmel elolvastam a közleményt és elgondolkoztam rajta.

A magyar parlament határozatot hozott, hogy az iskolákban ezentúl kötelez lesz az etika = erkölcstan oktatása. Aki azonban az etika helyett a hittant választja, teheti.

Minek a következménye volt ez a parlamenti határozat? Hithű emberek, látva, hogy körülöttünk minden államban kötelező a hitoktatás, egyre hangosabban kezdték követelni, hogy nálunk is vezessék be a hitoktatást. Hozott tehát a parlament egy döntést, amivel be akarták fogni a hittant követelők száját: tanuljon erkölcstant, de aki annyira oda van a hittanért, hát tanulhasson hittant is. Azért született ez a felemás lehetőség, hogy sok ateista szülő ne legyen kénytelen hittanra járatni a gyermekét. Mert az erkölcstan, nem a keresztény erkölcstan, noha első hallásra ennek vélné az ember: Isten nélküli erkölcstan. A kommunista ateizmus mélyen beleivódott a társadalomba, és a társadalom nem tud szabadulni tőle. A parlamentben most is ott vannak a képviselői. Ezért született ez a felemás, illetve nagyonis egyértelmű lehetőség.

Alig kezdődött meg az iskolaév, máris kezdik felmérni az eredményeket, és rögzíteni, hogy milyen jól sikerült ilyen nesze semmi fogd meg jól intézkedést hozni. Mert a hitoktatásnak az volna a célja, hogy az ifjúságot mentse a gonosz ártalmaktól. Az etikától ezt nem lehet elvárni.

Hoffmann Róza államtitkár mérte fel a helyzetet erkölcstant oktató tanárokkal. Már a címe is bántó: Hoffmann: Imádják a gyerekek az erkölcstant. Nem akartam hinni a szememnek. Én úgy tudtam, hogy Hoffmann Rózsa gyakorló katolikus ember. Hívő ember nem mond olyat, hogy imádják az erkölcstant. Mert csak Istent szabad imádni. Hogy manapság ma már mindent imádnak? A kiskutyát, az unokát, a dobostortát, és még nem tudom mi mindent,mert ez az általános otromba divat. De hogy egy katolikus ember is mást imád, mint Istent? Először azt gondoltam, hogy valamelyik ateista újságíró szóhasználata jelent meg a címben, de a megbeszélés szövegében is szerepel, hogy a gyerekek „imádják” az erkölcstanórákat. Tehát Hoffmann Rózsa mondta így.

És a megbeszélés ismertetésének szövegében jön a rögzítés, a szülők megerősítése, hogy nagyon jól választottak, amikor nem hittanra, hanem az erkölcstanra íratták a gyermeküket. A visszajelzések a szülők részéről is pozitívak.

Aztán jön az újabb érv: a tantestületek állásfoglalása. A tantestületek ugyanis eleve az erkölcstan mellett foglaltak állást: nagy érdeklődéssel várták, hogyan tudják megszervezni az erkölcstan oktatását. A találkozón 25 pedagógus vett részt, és pozitív tapasztalatokról számoltak be. (Na ná: ha nem sikerül, arról nem szólnak!) „A társadalomnak az a része, amelyik kétkedéssel, gyanakvással fogad egy újítást, tévúton jár „ – állapította meg az államtitkár. Vagyis: aki hittanra íratta a gyerekét, az tévúton jár. Igazán ezt mondta Hoffmann Rózsa, az államtitkár? Kíváncsian várom, tiltakozik-e majd az ellen, hogy ezt mondták róla. És ha tiltakozik, megjelenik-e a sajtóban.

A hittanról egy mellékmondat szól. Hogy az erkölcs és hittan megszervezése okozott ugyan nehézséget, de sikerült összehangolni az órarendet. Íme, ennyi következménye van a vallásos nevelést követelő hívőknek: nehézséget okoztak. Az államtitkár mintegy összegzésül kifejezte: hisz abban, hogy a gyerekek által a még kételkedő szülőket is tudják nevelni. Kérdezem én: Mire? Hogy válasszák ők az ateista erkölcstant?

Megint a pedagógusok által kívánják nevelni a társadalmat a hitetlenségre? Mi, az idősebb nemzedék, egyszer már éltünk olyan időket, amikor a pedagógusok nevelték a gyermekeken keresztül a társadalmat. Átéltük a hitoktatási beíratások tortúráját. Amikor a hitoktatásra be kellett íratni a gyermekeket, és aki be akarta íratni, azt azzal fenyegették, hogy a gyereket nem veszik fel középiskolába, hogy a gyermek apját alacsonyabb bérkategóriába helyezik, hogy a gyermek egészségtelenül fejlődik, ha kettős nevelést kap, a hittan órán vallásos nevelést, a többi órán pedig tömör ateizmust, amikor gúnyolódtak a szülőkön, hogy még ilyen maradiak, hittanra íratják be a gyermeküket. Úgy-e megtanultuk? Nyugtassanak meg, hogy rémeket látok. De hát – akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél.

Az egész beszámolóból árad a derű, a diadal, hogy sikerült valamit nagyszerűen végbe vinni. A gyermekek nagy része nem részesül vallásos nevelésben. Sajnos, ma a szülők legnagyobb része sem részesült vallásos nevelésben. Még ha gyakorolja is a vallását, ismerete mozaikszerű, az isteni kinyilatkozatás nagyszerű építményét nem ismeri a maga fenségében, csak innen-onnan tud dolgokat. És ha most a gyermekek megint nem kapnak vallásos nevelést, a társadalom belerögzül az ateizmusba.

Német barátaim beszéltek arról, hogy a Hitler Jugendben nevelt ifjúsággal alig lehet valamit kezdeni. Kiégtek, semmi természetfeletti, nemes célra nem mozdulnak. Nem tudnak szabadulni pogány neveltetésüktől. Ugyanezt el lehet mondani a másik totalitárius rendszerben, a kommunizmusban neveltekről is. Aki nálunk ateista nevelést kapott, alig lehet vele valamit kezdeni. Tehát nyugaton, keleten ugyanaz a helyzet. Most, a hittan bevezetésével talán meg lehetett volna indítani ifjúságunkat Isten felé. De a materializmus makacsul védi állásait. Ne tanuljon hittant, ne találkozzék Istennel. Tanuljon erkölcstant. A szülők másképp is gondolhatják! Segítsen meg bennünket a mindenható Isten.

Czakó István