Néhány nap múlva hamvazószerda, kezdődik a nagyböjt. Igazán kezdődik? Sok ember számára egyáltalán nem. Eszébe sem jut, egyáltalán maga a fogalom is hiányzik a gondolkodásából. Vannak, akik tudják, de nem több számukra, mint az idő meghatározásának egy mérföldköve, olyan, mint hogy „három óra van.” Itt a nagyböjt, itt a tavasz. Vannak, akik tudják, hogy van nagyböjt, van böjt, de nem tartják. Túlhaladottnak tartják magát a fogalmat és a gyakorlatot is.  És a lakosság egy egészen kis százaléka veszi komolyan a böjtöt. Néha túl komolyan is, túlzásokkal.

Pedig a böjt nagy hasznára válna a társadalomnak. Éppen ezért szeretnék a következő gondolatsorokkal világosságot gyújtani a böjt körül.

Mi a böjt? Lemondás természetfeletti szempontból valami megengedett dologról. Minden jó és megengedett dolog lehet a böjt tárgya. Étel, ital, dohányzás, alvás, tévézés, internet, szórakozás. Nagyon fontos, hogy a lemondásnak természetfeletti alapja legyen: ha például valaki lemond a húsételről egy böjti napon, mert az Egyház így írja elő, az böjt. De ha a fogyókúra vagy a sport kedvéért mond le, az nem böjt.

Természetfeletti szempontot mondtam. Lássunk néhány ilyen szempontot. A böjt célja a lelki szabadság megszerzése: hogy uralkodni tudjunk ösztöneink felett. Az ösztön vak indulat, tönkreteheti az embert, ha nem vezeti az értelem. Milyen sok élet tönkremegy azért, mert valaki nem tud uralkodni az ivás ösztöne felett. Vagy viszi az ösztön az embert a szemérmetlenség bűnébe, állítja szembe Istennel, emberrel. A böjt az akarat erősítése. Lemondunk valamiről, amit megtehetnénk, hogy függetlenségünket erősítsük. Kiépítjük az ellenállóerőt. A repülőszerencsétlenségek nagy részének az az oka, hogy a repülőgép túlszalad a pályán. Hogy nem tud megállni. A böjt a megállás gyakorlása. Van egy zsoltár, amiben az ember hálát ad Istennek azért, mert uralkodni tud magán. „Lelkem mindig kezemben van.” Vagyis uralkodni tudok magamon.

A böjt az akarat erősítése. Hogy az ember el tudjon viselni végső célja érdekében kellemetlen dolgokat is. Gusztáv Adolf svéd király, aki a tizenhetedik században aránylag kevés katonával nagy hatással avatkozott bele a harmincéves háború küzdelmeibe, dicsérte s finn katonákat: „A finn jó katona. Kitartó gyalogló, hideget, meleget jól bírja és beéri egy tányér levessel.” A sátán élvezetekkel csábítja az embereket lázadásra Isten ellen. Akit nem lehet étellel, itallal Istentől elcsábítani, az független ember. Gyakorolni kell, hogy az élvezetekről le tudjunk mondani.

Egészen magasztos oka a lemondásnak, ha valaki azért vállalja, mert követni akarja Krisztust. Ő a maga drága istenemberi életét feláldozta értünk, mi is vállalunk valami önkéntes lemondást, szenvedést, hogy kövessük őt szent Pál gondolata szerint: „Én pedig szívesen szenvedek. Kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből az Egyház javára.”

Ez a gondolat még tovább visz bennünket a keresztény böjt megértésében. A böjtben az ember szinte meghal saját magának. Lemond önmagáról. Áldozatot hoz saját testében. Ez a megváltás titka. Jézus Krisztus megváltó kereszthalálára utal a zsoltár, ami Krisztus nevében így beszél. „Áldozatot nem akartál, de testet alkottál nekem, Uram. Íme, jövök, hogy teljesítsem akaratodat.” Aki követni akarja Krisztust, és lemond ételről, italról, az megéli azt, hogy meghal önmagának. Ez vezet aztán az Istennel való egységhez. Mert az ember szívesen ad kaporból és mentából, szívesen és könnyen adja azt, amije van, de önmagát nem adja. Pedig a böjtben éppen ez történik: az ember önmagát adja.

Szólni kell a böjt módjáról is.

A böjt ne legyen feltűnő. Az éhségsztrájk nem böjt. Rendszerint nagy csinnadrattával megy. Politikai harc egyik eleme. Jézus a farizeusok böjtjéről mondta, akik meghervasztották az arcukat és böjt idején feltűnő ruhát viseltek, hogy lássák őket az emberek, és ezért Jézus szerint meg is kapták a jutalmukat. Dicsérték őket az emberek. Ne legyen feltűnő. Ne tegye tönkre az egészséget. Isten nem akarja, hogy az ember az egészségét tönkre tegye. De legyen a böjt következetes. A böjt azért böjt, hogy bizonyos nehézséget jelentsen. Ne mentse fel magát könnyen a böjtölő a böjt alól. Nem szabad böjt címén valami emberfeletti dolgot vállalni. Legyen az egy kis mozzanat az életünkben, de tartsunk ki mellette.

Én például Jézus szenvedése napján, pénteken, csak háromszor eszem. Ez nem nagy dolog, és nem feltűnő. De semmi sem eszem a három fő étkezésen kívül. Egy szem cukorkát, egy falat süteményt sem. Persze, ilyenkor kínálják az embert süteménnyel, egy darab csokoládéval. De nem és nem eszem.

A középkorban komoly böjtöket írt elő az Egyház. Ezt folyton enyhítette annyira, hogy most már alig van kötelező böjt.

Az enyhítésnek két oka is van. Egyrészt az elvilágiasodás: a keresztények nagy része nem veszi tudomásul a böjt parancsát. Az Egyház vezetősége pedig nem akarja szaporítani a bűnöket azzal, hogy parancsokat hoz, amiket nagyon sokan nem tartanak meg, és ezzel vétkeznek. Másrészt az emberek a modern társadalom gépies viszonyai között élnek és nem is tudják megtartani az Egyház által előírt böjtöt.

Két szigorú böjti nap van, a hamvazószerda és a nagypéntek. Az Egyház törvényei szerint ezeken a napokon csak háromszor szabad enni, és a hústól is tartózkodni kell. A szigorú böjti rendelkezés azonban csak azokra vonatkozik, akik már betöltötték tizennyolcadik évüket és még nem léptek hatvanadik évükbe. A nagyböjt péntekjein pedig a hústól kell tartózkodni. Az év minden péntekjén Jézus szenvedésére emlékezünk ezért tartózkodnunk kell a húseledeltől. Ezt nagyböjt péntekjeinek kivételével fel lehet cserélni valami más önmegtagadásra.

Látjuk tehát, hogy jóformán nincs egyházilag előírt böjt. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell böjtölni. Csak annyit jelent, hogy mindenki saját maga választja ki a böjtjét. Azt az önmegtagadást, amire legfőbb hibájának megfékezésére szüksége van. A böjt a lelki élethez elválaszthatatlanul hozzá tartozik.

Czakó István